1939. szeptember 1-jén a német csapatok átlépték Lengyelország határát, amivel megkezdődött az emberiség történelmének legnagyobb és legvéresebb háborúja, a második világháború. Két nappal később Nagy-Britannia, Ausztrália, Franciaország és sok más ország is háborút hirdetett Németország ellen, melynek katonái a 6 évig tartó háború során becslések szerint 50-85 millió ember életet ontottak ki. Ez a szám vélhetően még magasabb lett volna, ha nem lát napvilágot egy meglehetősen szokatlan, ám mégis praktikus izzó.
Az Egyesült Királyság teljesen elsötétült
A biztonsági intézkedéseket nemcsak a polgárok, de a boltok és vállalkozások tulajdonosai is betartották. A gyárak üvegtetőit például fekete színűre festették, a házak ablakait pedig átláthatatlan anyagokkal fedték le. Az egyetlen problémát a bejárati ajtók jelentették, melyeken be és kijáratkor óhatatlanul is kiszűrődött a fény az utcára. Ennek kiküszöbölése érdekében a házak tulajdonosai egy extra ajtót szereltek fel a bejárati ajtón belülre, hogy az meggátolja a házból kiszűrődő fények terjedését, amíg valaki be- vagy kilépett a házból.
A teljes elsötétülés azonban számos gyalogos gázolást eredményezett, mivel éjszakánként nem csak a gyalogosok, de még az autók is kivilágítatlanul közlekedtek. A balesetek elkerülése érdekében az autók sebességét 33 km/h-ra korlátozták, az úttestek széleit pedig fehér színűre festették.
A fekete izzólámpák
Az 1930-as években feltalált fekete lámpák nem különböztek a szokásosaktól, egyetlen apróságot leszámítva: hogy az egész lámpa külseje feketére volt festve, így a fény csak és kizárólag az alján lévő apró lyukon keresztül tudott távozni. Az ilyen izzók egy keskeny fénysugarat bocsájtottak ki, mely halványan ugyan, de megvilágította a szobát, amely így éppen elég volt ahhoz, hogy a fényénél házimunkát lehessen végezni, de semmi ne látszódjon belőle a házon kívülre.
Az 1940 augusztusában kezdődő Egyesült Királyságot sújtó éjszakai légicsapások miatt minden lakosnak résmentesen be kellett húznia a függönyöket és minden izzóját fekete izzólámpával helyettesítenie, hogy még véletlenül se szűrődjön ki semmi fény a házakból. A közönséges izzólámpák aligha lettek volna képesek ellátni ezt a feladatot: a fényük nemcsak az apró réseken, de még akár a vastagabb függönyökön is átütött volna.
A cél elég egyértelmű volt, vagyis hogy a német pilótáknak minél nehezebb legyen célpontot találniuk az éjszakai bombázásokhoz. A britek nem csak otthonaikban, de a vasútállomásokon és a hivatalos intézményekben is ilyen lámpákat használtak, hogy megvédjék városaikat az éjszakai bombázásoktól.
Egy angol város az elsötétülés előtt és után.
Az Egyesült-Királyság városainak éjszakai bombázása hivatalosan 1940. augusztus 12-én kezdődött, és csak a nyár utolsó hónapjában több mint 1000 életet követelt. Volt olyan, hogy egyetlen éjszaka alatt 430 ember vesztette életét Londonban az éjszakai bombázások következtében. Bár az emberveszteség így is hatalmas volt, a szokatlan, ám céljuknak megfelelő fekete izzók nélkül valószínűleg ez a szám még magasabb lett volna.
Az Egyesült Királyságban csak 1945. április 30-án, Adolf Hitler öngyilkossága után kezdték el visszacserélni az izzókat a korábban megszokott típusokra.