A gyermekvállalás egy igazán embert próbáló feladat, és tényleg csak akkor érdemes belevágni, amikor már úgy érezzük, hogy felnőttünk a feladatra. Merthogy rengeteg olyan váratlan dolog történik a kisgyerekek mellett napi szinten, amelynél talpraesettnek kell lennünk, tudnunk kell improvizálni, hogy megfelelően kezeljük a sokszor ijesztő helyzetet. Emellett az idegrendszerünk is rendszeres terhelés alatt van, tehát erre is érdemes felkészülni. De előbb-utóbb (jó esetben) mindenki eléri azt az érettségi szintet, hogy belevágjon a gyermekvállalásba. És hogy mire kell felkészülni? Mutatjuk is! 😀
“Majdnem összeestem, amikor megláttam…”
Kedves barátnők és asszonyok, kérlek akasszátok a parókátokat oda, ahol a gyerekek nem érhetik el…
“Nem elég csak ott ücsörögni és várat építeni, eggyé kell válni a homokkal.”
“A fiam tegnap berágott rám és kinyitotta az összes banánt a házban. Micsoda egy passzív-agresszív szörnyeteg…”
“Ki ne imádná ezt? Régen mindig így rohangáltam a ház körül, azt gondolva hogy egy óriási fog vagyok.”
Amikor többé már nem igazán szereted a szünidőket:
Még egy ok, amiért gyanakvónak kell lenned, ha a gyermeked egy darabig csöndben marad:
Amikor megkéred a gyereket, hogy segítsen a mosásban:
Biztos, kislányom?
Amikor elhatározod, hogy elkezded mérni, hogy a gyereked hányszor kérdezi meg egy nap folyamán, hogy “miért?”
“Erre jöttem haza…Megfordultam és inkább kisétáltam.”
Amikor csak egy pillanatra nem figyelsz:
“Semmi ennivaló nincs itthon. Ez különösen a barackos joghurtra, mert csak epres van. Vége az életnek.”
Anyu, van egy pici probléma.
8 éves fiam: Anya, raksz ketchupot a hot dogomra?
Me: Elég idős vagy ahhoz, hogy egyedül megcsináld
Fiam:
