“Bezzeg az én időmben…!”, “Ezek a mai fiatalok!” Emlékszel, mennyire unalmas volt, amikor megkaptuk ezeket a közhelyes mondatokat az idősebb generációtól? Pedig most, idősebb fejjel ha belegondolunk, igazuk volt. Abban biztosan, hogy a korosztályok között óriási szakadék van az élet szinte minden területén. Tény, hogy a mai tizenévesek egészen mások, mint amilyenek akár a tíz évvel idősebb társaik voltak, de biztos, hogy csak negatív változások történtek? Ezen lehetne vitatkozni, de az biztos, hogy ha ez így megy tovább, húsz-harminc év múlva az akkori fiatalság már egyáltalán nem tud szót érteni az idősebb generációkkal (azaz velünk).
Nézzük meg, az életnek mennyi területén van különbség az X,Y és Z generációk között! És a legmegdöbbentőbb, hogy csak néhány évről, 1-2 évtizedről beszélünk.
Elővettük az idősebb fiunk régi LEGO készletét az öccsének, de őt egyáltalán nem érdekelte. Azonban az idősebb fiunk azonnal nekiállt építeni.
A 13 évesek jó 20-25 évvel ezelőtt még valahogy így néztek ki, mint én és a barátnőim a baloldali képen. Ma meg már jobban értenek a sminkeléshez és a frizurakészítéshez mint én 30 évesen.
Nem is olyan régen még ilyen kazettákra rögzítettük a kedvenc számainkat a rádióból felvéve. Ma mutattam egy kazettát az unokaöcsémnek, és elképzelni sem tudta, hogy mi lehet, vagy hogy mire jó.
Vannak dolgok, amik csak átalakulnak az évek alatt, de a lényeg nem változik. Ilyen az újságolvasás is. Csak a fiatalabbak ma már okostelefonról vagy tabletről tájékozódnak a világ dolgai felől, míg az idősebbek még mindig a nyomtatott sajtót preferálják.
Van az a generáció, aki szerint a szakadt farmer divatos, és van az a generáció, akit nem zavar, ha egy kicsit szűk rá az ing, és szétnyílik. De mindkét generáció a másikat tartja cikinek.
A buszon épp a régi gameboy-ommal játszottam, amikor odajött hozzám két tizenéves kissrác, és megkérdezték, hogy mi az, ami a kezemben van. Egy kicsit öregnek éreztem magam…
Ezeken a fotókon a húgom és én vagyunk láthatóak 12 éves korunkban. Ma már nagyon hamar felnőnek a lányok.
Ez a fotó tökéletesen megmutatja, hogy manapság mennyire a digitális világ rabjai vagyunk. A lányom ahelyett, hogy élőben pingpong-ozna, inkább egy videojátékban teszi ugyanezt.
Van az, aki a szabadidejét pihenéssel tölti, és van az a generáció, aki inkább azonnal előkapja a telefonját, és azt nyomogatja.
Emlékszem, hogy amikor én voltam gyerek, ennyire menő volt, ha valakinek már discman-je volt, nem pedig walkman-je. Ma pedig meg már egyikről sem tudják, hogy mik is ezek.
Azért vannak dolgok, amik soha nem változnak, és apáról fiúra szállnak. Bár tény, hogy a mostani részek a nyomába sem érnek a régieknek…
Emlékszik még itt valaki a floppy lemezekre? A mai fiatalok számára egyet jelent a mentés ikonjával, de fogalmuk sincs, hogy valójában mire használtuk.
Ez a plázában készült fotó is tökéletesen szemlélteti a generációs különbséget.
Nagyon öregnek éreztem magam, amikor egy múzeumban megpillantottam ezeket a telefonokat kiállítva.
A baloldali képen én vagyok látható 14 évesen, amikor az első bulimba készültem, a jobboldali fotón pedig a húgom látható szintén 14 éves korában, és szintén az első bulija előtt. Nagyot változott a világ…
Az unokahúgom megkérdezte, hogy “mi ez az izé?” a kocsimban. Hát igen, régen, amikor az autómat vettem, legfeljebb még csak álmodhattam az elektromos ablakemelőről.
Amilyen telefonnal én játszottam 6 éves koromban, és amilyen telefonnal a mostani 6 évesek játszanak:
