Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy tényleg repül az idő – gyermekeink felnőnek, szüleink megöregednek, és saját arcunk is évről évre változik. Ezekre a változásokra nem figyelünk, mert lefoglal minket a munka, a család, és egyéb fontos dolgok. És ezek a változások rendszerint annak ellenére, hogy mi úgy éljük meg, mintha egyik napról a másikra történtek volna, valójában szép lassan, apránként mennek végbe. Kíméletlenül, megállíthatatlanul…
“A nagyszüleim, akkor és most”
Egy igazán szenvedélyes zongorista hangszere.
Egy fodrászat padlója kikopott a szék körüli sétálástól.
Egy negyedik generációs kanál.
Ezt a fakerítést csak félig takarja el a ház árnyéka.
Ezek a homokzsákok mára szilárd kővé változtak negyven év alatt.
Egy hat éven át használt autómosós porszívó, és a vadonatúj utódja.
Tíz év után van, ami ugyanolyan maradt – a szeretet.
Az apukám zsebkése, amit negyven éven át magánál hordott és egy új darab.
Hegymászást segítő acéllánc a Zion Nemzeti Parkban
Egy hely, ahol hősz éve ugyanazt a ping-pongasztalt használják.
Sziklába vájt lépcsősor egy patak felett.
Egy szerzetes évtizedeken át imádkozott ugyanazon a hely.
“A kedvenc, 24 éves strandtörölközőm.”
Braille írás Helen Keller’s sírján az évtizedek alatt elkopott az ide látogató vak emberek miatt.
5 évnyi labdázás után:
Egy gyertyatartó, amit már jó régóta használnak.
Egy édesanya sírja mellé ültetett fa.
