Az egyik leghitelesebb tudományos folyóiratban megjelent egyszer egy cikk „A hozzáférési pontok és a redundancia tipikus egységesítésének módszertana” címmel. Ezzel még önmagában semmi baj sem lett volna, a néhány soros cikket azonban nem ember, hanem egy SCIgen nevezetű számítógépes program hozta létre releváns szavak véletlenszerű egymás után pakolásával. A cikket több recenzens is ellenőrizte, és mivel nem találtak benne hibát, közzétették, noha szövege teljesen értelmetlen volt. Nem ez volt azonban az egyetlen olyan modern tudományos baklövés, amit tévesen ítéltek meg az egyébként témában jártas, nagyra becsült emberek.
1. Beszédképtelen állatok.
Hosszú ideig úgy gondoltuk, hogy az egyik legnagyobb emberek és állatok közötti különbség a beszédképesség adottsága és hiánya. Persze azt tudtuk, hogy bizonyos gesztusokat még a vadon élő állatok számára is meg lehet tanítani, ezt azonban nem tekintettük az emberi kommunikáció analógjának.
A közelmúltban azonban a tudósok bebizonyították, hogy a méheknek létezik egy sajátos nyelvük, amely segítségével még távolról is képesek kommunikálni egymással. Hasonló beszédmódokat figyeltek meg a farkasok és a bálnák között, a delfinek esetében pedig még az is kiderült, hogy neveket adnak egymásnak akárcsak mi, emberek.
2. A katicabogár életkora nem határozható meg a rajta található pöttyökből.
Gyerekkorunk óta azt tanultuk, hogy a katicabogarak hátán található pöttyök alapján meghatározható azok életkora. Ez azonban nem több, mint puszta kitaláció, a rovarok életkora semmilyen összeköttetésben sincs a hátukon található pöttyökkel, arról nem is beszélve, hogy a katicabogarak túlnyomó többsége csak egy évig él, néhány szerencsésebb esetleg két évig.
3. Darwin félreértelmezése.
Legtöbben úgy gondoljuk, hogy a „legerősebb éli túl” és „az ember a majomtól származik” kijelentés Charles Darwin nevéhez fűződik, ő azonban soha nem mondott ilyet, állításai félreértelmezése miatt terjedtek el ezek a tévhitek.
Darwin meg volt győződve róla, hogy nem a legerősebb vagy a legintelligensebb marad életben a természetben, hanem az, aki a legjobban képes alkalmazkodni annak folyamatosan változó körülményeihez.
Az ember őseivel szintén hasonló a helyzet, Darwin sosem állította, hogy az ember a majomtól származik, csak azt tette szóvá, hogy nagy valószínűséggel nekünk és a majmoknak is egy közös ősünk volt valamikor régen.
4. A mályvacukor-teszttel nem jósolható meg egy gyermek jövője.
A mályvacukor-teszt egy nagyon népszerű kísérlet. Lényege, hogy a gyerekek elé egy mályvacukrot helyezünk, és nekik kell eldönteniük, hogy megeszik most az édességet, vagy várnak 15 percet – közben szenvedve nézik az asztalon heverő darabot – és az idő letelte után kettőt kapnak majd. Sokáig úgy gondolták, hogy az egy szem mályvacukrot választó gyerekek kevésbé, még a türelmes és két mályvacukrot választó gyerekek inkább sikeresek lesznek majd az életben, ám 2018-ban rávilágítottak, hogy ennél a kísérletnél számos fontos tényezőt nem vettek figyelembe (szülők felsőoktatása, stb.), így tulajdonképpen nem ad pontos képet semmiről.
5. A Stanfordi börtönkísérlet eredményeit meghamisították.
A stanfordi börtönkísérlet minden idők egyik leghíresebb és egyben legbotrányosabb pszichológiai kísérlete, amit sokáig vitattak a tudományos világban.
A kísérletet 1971. augusztus 14–20. között végezték a Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével. A részt vevő önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el egy, az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet azonban a befejezés tervezett ideje előtt – hat nap után – félbe kellett szakítani, mert az alanyok viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.
Nemrégiben kiderült, hogy a kísérletet meghamisították és például az őrök nem is önállóan alkalmazkodtak a helyzethez, hanem fentről adott utasításokat követtek.
6. A bikák számára teljesen közömbös a piros szín.
A bikaviadalokat valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: a színes ruhába öltözött férfiak egy piros rongyot a kezükben tartva váltanak ki agresszív reakciót az állatokból. A piros szín azonban teljesen fölösleges: a bikák ugyanis nem képesek megkülönböztetni a színeket. Mi értelme akkor mégis a piros színű rongyoknak a bikaviadalokon?
Először is mert így alakult ki ez a hagyomány, másodszor pedig mert így nem látható rajta a vér – amikor már ugyanis az állat sérült, a testén végighúzott – például fehér színű rongy – egyre véresebb és véresebbé válna.
7. A kutyák nem a farkasoktól származnak.
A legtöbb ember még mindig úgy gondolja, hogy a kutyák ősei a farkasok, akiket aztán háziasítottunk és mára azok a kedves cukipofák váltak belőlük, akiket teljes joggal hívunk az ember legjobb barátjának. Ez azonban nem igaz.
A kutyák és a farkasok sokkal inkább egyfajta unokatestvérek egymás számára, a Chicagói Egyetem kutatói ugyanis megállapították, hogy nagy valószínűséggel közös ősük volt az állatoknak, akikről leválva aztán párhuzamosan fejlődtek tovább.
Egyes kutatások szerint pedig a kutyákat nem is feltétlenül az emberek háziasították, hanem voltaképpen magukat kezdték el háziasítani, mivel még a vadon élő korszakukban is egyre közelebb és közelebb merészkedtek az emberi településekhez, ahol hulladékkal kezdtek táplálkozni, majd elkezdték védeni azokat a területeket más vadon élő állatoktól. Nagy valószínűséggel ezzel kezdődhetett a máig tartó ember-kutya barátság.
8. A Föld nem növekszik.
A 19. század elején úgy vélték, hogy a Föld minden évben egyre növekszik. Ez az elsőre viccesnek tűnő állítás egy meglehetősen komoly feltételezésen alapult, mivel a kor tudósai ennek tulajdonították azt a tényt, hogy a kontinensek folyamatosan eltávolodnak egymástól.
Napjainkban a tudósok új, modern módszerek segítségével tudták nyomon követni a Föld sugarának évi ingadozását, ami nem haladja meg a 0,1 mm-t (emberi haj vastagsága). Ez olyan jelentéktelen érték, hogy a korábban népszerű Föld növekedésével kapcsolatos elméletet tévhitnek nyilvánították.
9. A neandervölgyi emberek olyanok voltak, mint mi.
A neandervölgyi ember egy rendkívül vitatott besorolású emberféle. Kezdetben úgy véltük, hogy a neandervölgyi emberek durva, majomszerű, és rendkívül buta főemlősök voltak.
Manapság azonban az antropológusok már úgy vélik, hogy a neandervölgyi emberek külsőleg szinte nem is különböztek a modern emberektől, és a viselkedésüket tekintve sem mondható még véletlenül sem, hogy hülyék lettek volna. A neandervölgyi emberek génállománya egyébként ma is megtalálható az európai lakosságban (1%-4% közötti mértékben).