Minden századnak megvolt a maga sajátságos fogalma a szépségről. Furcsa és senki nem tudja, hogy mitől változik mindez. Ami tegnap még nem volt “ideális” azért lehet, hogy holnap már megőrülnek a férfiak. Na jó persze ennyire azért nem gyors a dolog, viszont az elmondható, hogy gyakorlatilag minden alak volt már valamikor “ideális” a férfiak számára.
Nézzük meg közelebbről
Az ősi kultúra
Az ősi kultúra középpontjában az emberi test van, amely a természetességet és a szabadságot testesíti meg. Az ókori görögök szégyellték a saját testüket és próbálták a lehető legjobban javítani. Ruhák, smink és fizikai edzések segítségével.
Tiszta bőr, vörös haj, telt ajkak és széles csípő. A smink a nemesek hétköznapi viseletének szerves része volt. Kínai kozmetikumok importja is működött. A gazdag nőknek erre képzett rabszolgáik voltak, akik figyeltek a tökéletes sminkre és öltözékre, melyet a nap folyamán többször is korrigáltak.
A tiszta fehér bőr az ősi szépség fontos tulajdonsága volt, annak ellenére, hogy a görög és római nők sötétebb tónusú bőrrel rendelkeztek. Ezért próbálták minél fehérebbre varázsolni a bőrüket. Tejben fürödtek és mindenfélével kenték a bőrüket, hogy fehérebb hatást érjenek el. Ettől rendkívül erős szaguk volt, ami elégedetlenséget okozott a férfiak körében.
A rózsaszín arcokat vonzónak és kívánatosnak tartották. A hajat nem szerették a rómaiak. Leborotválták és helyette parókát viseltek. Érdekes mód, az orrhídra húzódó vastag sötét szemöldök viszont egy jó tulajdonság volt.
A jó férfi alkatra is sokkal nagyobb igény volt akkoriban. Széles váll, keskeny medence, egyenes testtartás és fejlett izmok. Akkoriban ugyanúgy divat volt edzeni, mint manapság. A kozmetikumok használatát nem nézték jó szemmel. A nőknek az tetszett, ha a bőrük cserzett volt, mintha egész nap kemény fizikai munkát végeztek volna. A túl szőrös embereket piszkosnak tartották.
Középkor (V. – XIV. Század)
Szinte az egész középkorban az egyház erős hatással volt az emberek életére. A megjelenésüket is beleértve.
Az aszketizmus mindenben megnyilvánult. A női szépségideál a kis keblek, vékony karok, vékony ajkak voltak. Ennek elérésében a lányok lekötözték a kebleiket.
Ruházatuk szerény és diszkrét volt. A paróka, kalap divat volt. Az egyház elítélte a sminket, de a nők a tilalmak ellenére mégis használták. A terhesség divatos volt. Ha egy nő nem várt gyereket, akkor is szokás volt kibélelni a ruhát a has tájékánál.
A nemesség jele a tökéletesen borotvált arc. Szakáll, bajusz engedélyezve volt. Az arcot a vállra eső haj vette körül.
A férfi ruházat drágakövekkel és hímzésekkel díszített. Megjelentek a zsebkendők, melyek itt váltak divattá. A férfiak ugyanúgy festették a hajukat, fodrászhoz jártak és zavarta őket a kopaszság.
Reneszánsz (XIV. – XVII. Század)
A középkorral ellentétben ebben az időben a szépséget áldásnak tartották. Ebben az időben jelentek meg az első művészeti alkotások arról, hogy hogyan vigyázzanak az emberek a testükre, továbbá hajviseleti ötletek jelentek meg festményeken. A mozgás és a testtartás rendkívül fontos volt. A hátnak egyenesnek kell lennie, a mozdulatok pedig nyugodtak és magabiztosak.
A reneszánsz nő magas, hosszúhajú, széles csípőjű, telt keblei vannak és karcsú dereka. Itt jelenik meg a dekoltázs és az olyan ruhák, amik nem fedik a vállakat.
A nagy homlok az intelligencia jele volt. A tetvekkel akkoriban sok gond volt, agy gyakran borotválták az emberek a fejüket és parókát viseltek. A szőke haj és gyönyörű fehér bőr volt az ideál, melynek eléréséhez mindenféle szörnyűséget használtak (ólom-oxid, higany).
A férfi intellektuális, rövid szakálla van, amit viasszal és parfümmel kezelt. A hajuk vállig ért. A ruhákat díszítették és ők maguk is szerették az ékszereket. Ugyanúgy fehérítették a bőrüket, mint a nők.
Barokk (XVII. – XVIII. Század)
A barokk korszak idejében sok példátlan szórakozás volt. Parkban sétálás, lovaglás, tűzijáték és labdajátékok. Az ember elutasította a természetet, tekintve, hogy vad és tudatlan volt. Eljött a nemes, gondolkodó, képzett polgár ideje.
Fehér bőr és piros ajkak. A nők díszítették az arcukat is különböző motívumokkal. Erre azért is volt szükség, hogy ezzel elrejtsék az himlő vagy pattanások nyomait. Később az anyajegyeknek is jelentősége lett. Egy pont a jobb arcon azt mutatta, hogy a nő házas. Ha bal oldalt volt, akkor elkötelezett, ha a szem sarkában, akkor valaki szeretője volt.
Vékony derék, nagy keblek és csípők volt az ideális. Előszeretettel használták a fűzőt, bolyhos szoknyát és a magas sarkú cipőket. Hatalmas parókák a férfiak és nők fején egyaránt.
A férfiaknál a képzett úriember látszata volt a megnyerő. Borotvált arc, kellemes illat. Öltözéke térdnadrágból, harisnyából, fodros ingből, kabátból állt. A paróka eredetileg a férfiak tartozéka volt, melynek alakja folyamatosan változott. Fodros haj, melybe szalagokat szőttek és por került rá. A tiszta ruhák és az ápoltság a jólét jelei voltak.
XIX. Század
A XIX. Században megváltozott a ruházati stílus. A viktoriánus Anglia nagyon befolyásolta az európai divatot. A ruhákat elkezdték az önkifejezésre használni, nem pedig a státusz kimutatására.
Elkezdtek férfias ruhadarabok bekerülni a női gardróbba. Ingek, mellények, kabátok. A rövid ruhák váltak népszerűvé. A szoros fűző egyre kevésbé volt divat. Keskeny derék, és széles csípő volt az ideál. Eltűnt a bőrfehérítés és megindult a hajfesték-szenvedély. Ólom és ezüst-nitrát alapján készültek ezek a festékek. Divatos lett a frufru és az angyal fürtök.
A férfiaknál rövidnadrág, harisnyatartó, fehér kesztyű és láncos zsebóra képezte a dress code-ot.
20. Század
A huszadik század az egész emberiség világképét megváltoztatta. Két világháború, a feminizmus kialakulása, a tudományos technológiai fejlődés. Ezek mind befolyással voltak az ideális test szépségére. A ruházat és a smink itt is az önkifejezés eszköze.
A nők eldobták a fűzőket, nadrágot, mini-szoknyát vettek fel és levágták a hajukat. Nyugodtabbá függetlenebbé váltak és imádták a kozmetikumokat.
A ruházati stílusok pont olyan gyorsan változtak, mint az ideális alak:
A 20-as években a vékony, kisfiús alak
Az 50-es években a buja keblek és vékony derék
A 60-as években a túlzott vékonyság
A 80-as években az erős és sportos test
A 90-es évektől pedig a híres 90-60-90-es alkat volt a divat.
A 20. századi férfi legyen vékony és sportos. A ruházati stílusa a munkahelytől függ. A sportruházat szinte mindennapos lesz, ugyanúgy az öltöny is lehet a mindennapok része.
XXI. Század
Manapság már nem divat annyira a vékonyság. A magazinok címlapján megjelennek a pluszos modellek. Divat már a szeplő is. A plasztikai sebészet is a virágkorát éli, így igazából bármi lehetséges, de a tendencia azt mutatja, hogy a természetes szépség marad akkor is az igazi.
Ti mit gondoltok? Hogy fog ez változni a jövőben?
via